Imre és édesanyja, Piroska mondták el történetüket.
Imre két éve tagja a Lépéselőny Egyesület által működtetett Nappali Ellátó intézménynek, ahol fogyatékkal élő társaival tölti mindennapjait. A Debreceni Szivárványház így egy mentőövként szolgál Imi és Piroska életében, segítve a fiú gondozásban.
Hogyan kezdődött és mivel nehezíti meg az életeteket Imi betegsége?
Piroska: Imi veleszületett agyi bénulással jött a világra, így a betegsége már születésétől fogva kísér minket. Mellette vagyok, amikor csak kell és segítek neki. Ebből adódóan munkát sem tudok megfelelően vállalni. Nagyon ritkán jutunk el például nyaralni, hosszabb távon még Debrecenen belül is problémát okoz a közlekedés, mert nincs autónk. Párommal viseltük a gondját, de amióta meghalt, egyedül maradtam a fiammal, és egyre nehezebb a gondozása.
Hogyan éled meg a betegségedet Imre?
Imre: Azt vettem észre, ahogy egyre idősebb leszek, annál nehezebb megélni a mindennapokat. Igyekszem édesanyámnak segíteni, amennyire erőm engedi. Viszont azt nem tagadhatom, hogy nélküle nem boldogulnék, hiszen magamtól szinte semmit nem tudok megcsinálni, ő a támaszom mindenben. Ő fürdet, főz, mos rám, ez pedig sokszor bánt. Szerencsére néhány éve rátaláltunk a Lépéselőny Egyesület által működtetett Szivárványházra, ahol hasznosan tölthetem el a délelőtti időt és így édesanyámnak is lehetősége van elintézni a bevásárlást, a befizetéseket. Jut egy kis ideje magára is.
Milyen segítségre számíthattatok mielőtt megismertétek a Lépéselőny Egyesületet?
Piroska: Túl sok segítséget nem kaptunk, így nagyon megörültünk, hogy megismertük a Lépéselőny Egyesületet és a Debreceni Szivárványházat. Rengeteg programot szerveznek az ellátottaknak, új kapcsolatokat alakíthat ki a fiam, fejlődhet és hasznosnak érezheti magát. Emellett nekem is jut időm egyéb dolgokat elintézni.
Milyen programokon szoktatok részt venni?
Imre: Igyekszünk a helyi kulturális programokra ellátogatni. A támogatóknak hála sok helyre kedvezményesebben jutunk be. A Déri Múzeumba, az állatkertbe, a botanikus kertbe, cirkuszba, Tímár házban is jártunk már többször. Nagyon szeretem a mindennapokat a Nappali Ellátó intézményben tölteni, vidámabban megyek haza is. Ha rossz idő van, akkor társasjátékozunk a többiekkel, vagy beszélgetünk.
Mennyire tartod fontosnak, hogy hasonló nappali ellátó intézmény működjön a városban?
Piroska: Úgy gondolom, hogy mindenképp szükség van hasonló intézményekre, hiszen egyaránt sokat segít a szülőknek vagy nevelőknek és a fogyatékkal élőknek is. A gondozónők és egyéb szakemberek mindenben a segítségére vannak a fiamnak, így örülök, hogy a Debreceni Szivárványházat választottuk.
A Lépéselőny Közhasznú Egyesület elérhetősége: