Ami valójában nem az én történetem. Én csak az egyszerre ijedt és küzdelemre biztató anyaként nézhetem végig gyermekem csatáját, ülök a lelátón és szurkolok. Amivel minden kezdődött: asztma, ami hátráltatja az egyébként sem kedvelt testmozgásban, inzulinérzékenység – amiről nem tudott akkor még a család, de elősegítette a hízást, egyetlen hobbi az olvasás – hajnaltól késő estig. Az eredmény egy túlsúlyos kiskamasz.
13 évesen egy életmódváltás következtében, két év kemény munkájával, ahogy a nehéz tehertől megszabadult Eszti, előjött egy újabb súlyos probléma. A borda kiállt elől, a deformált hát szemmel látható lett hátul. Ijedt szülők, rémült gyermek. „Anya, mi ez a hátamon? Anya púp van a hátamon?” Mit lehet erre válaszolni? Hogy lehet megnyugtatni egy rémült gyermeket, amikor összeszorul a szív és könnybe lábad a szem? Futás egy újabb orvos felé, reménykedés a megoldásban. Röntgen és elutasítás: „Megműthetlek vagy ilyen maradsz!” Így kezdődött Eszti története.
Először mind Eszter, mind én belenyugodtunk a megváltoztathatatlanba. Bezárkóztunk a problémával a négy fal közé és próbáltuk elfogadni az újabb betegséget. És a csoda ránk talált egy anyuka személyében, akinek korzettes lett a gyermeke. Mi az a fűző, miért kapta, hogy viseli, mi miért nem kaptunk? Záporoztak a kérdések és felcsillant a remény, aminek én már ismeretlenül is örültem, Eszti azonban sikítva és sírva tiltakozott. „Miért nekem jutott még ez is? Én nem akarok fűzőt hordani!”
Azonnal a netet hívtam segítségül, ahol megtaláltam Schuster Barbarát, a Vertebra Alapítvány koordinátorát. Barbara megnyugtató és biztató szavakkal invitált minket Budapestre, ahol hosszú várakozás után újabb orvosi vizsgálat következett és szakorvosi javaslatra Esztinek is lehetősége lett a korzett viselésére, a doktornő aláírta a kezelésre vonatkozó részt. Barbara kihasználta a rendelkezésre álló várakozási időt és az általa létrehozott „Korzettesek és gerincműtöttek (gerincferdülés)” Facebook-oldalon ismertette meg Esztert a fűzősök életével, mindennapjaival. Természetesen itt sokan mások is támogatták a kétségbeesett kamaszlányt, a közösség befogadta és ő a szívébe zárta a kis csapatot. További hatalmas segítség volt, hogy az Alapítvány év eleji táborába is sikerült Eszternek bekerülnie. Az Alapítvány munkatársai és segítői hasznos tanácsokkal, szeretetükkel és biztatásukkal engedték haza Esztit a táborból. Életében először érezte magát jól a családja nélkül, hiszen a táborban új családot talált magának.
Hatalmas lendülettel mentünk az első mintavételre. Nagyon vártuk már azt a pillanatot is, amikor végre találkozhatunk a korzettes gyerekek Feri bácsijával, akire mindenki felnéz, akit mindenki csodál. A hatás tényleg fantasztikus volt. Megismerni valakit, akinek a mosolya rögtön a szívedig hatol, akinek a kézfogása reménnyel tölt el, és akinek a tudás ott csillog a szemében. Élményként és nem félelemmel lépte át Eszter Marlok Ferenc korzettkészítő technikus mester küszöbét és ehhez a segítséget a Vertebra Alapítványtól kapta.
Az Alapítvány mind a mai napig jelen van nemcsak Eszter, de az egész család életében, folyamatosan igyekszik erősíteni mind a gyerekek, mind szüleik „korzettes” életét, biztatnak mindannyiunkat. Sokszor hálásan gondolok arra a pillanatra, amikor az első orvosi konzultáción a megyei kórházban elutasították Eszter kezelését és így lehetőséget kaptunk egy emberséges, gyerekszerető, odafigyelő, a gyerekekért tenni akaró alapítvány megtalálására, ahol egymás kezét jó szorosan fogják, ahol mindenkinek van segítség!
A VERTEBRA Magyar Gerincsebészeti és Paraplégia Rehabilitációs Alapítvány elérhetősége:
http://adhat.hu/szervezet/vertebra-magyar-gerincsebeszeti-es-paraplegia-rehabilitacios-alapitvany
Facebook: Vertebra Alapítvány